Majdcsak lesz valahogy

Nehéz időket élünk, ez kétségtelen. Legalábbis ezt szeretnék elhitetni velünk. A média, a politika, valamint a nagy techcégek eszközei és termékei lettünk – mi magunk vagyunk az aranytojást tojó tyúkjaik, azonban nem csak a pénzünkkel fizetünk nekik. A polgárháborús hangulatkeltés, a megfélemlítés és a társadalom megosztása lett a legújabb ipar, ami mentén épülnek a milliárdosok palotái. Mert a bizonytalan, munkája, egészsége vagy a jövője miatt aggódó ember valamiféle kapaszkodót keres, egy biztos pontot, ami irányt mutat neki, és megvédi őt. Ezt a szerepet pedig szívesen eljátsszák a politikusok, médiamunkások és a multinacionális vállalatok vezetői, akik nemes egyszerűséggel learatják a gyümölcsét annak a pániknak, amit ők keltettek.

Szorongunk a koronavírustól, a migrációs- és klímaválságtól, az alacsony bérektől, vagy attól, hogy nem lesz munkánk holnap. Mert ez ömlik az arcunkba száz helyről. De ki törődik az emberi pszichével? A magánytól, szorongástól vagy a depressziótól nem tartanak annyian, mert nem lehet látványos videóriportban bemutatni a hatásukat, elvégre ezek nem túlterhelt intenzív osztályok vagy bozóttűzben megégett bébikoalák. Én éppen ilyen problémákat veszek górcső alá ebben a könyvben.
Közösségi média, a számos tengely mentén szétszabdalt, szélsőségekig fűtött társadalom, a magány vagy a gyermekvállalás kérdése a klímaszorongás fényében - ezek egytől egyig olyan fontos témák, amikről beszélnünk kell. Mert már most is ott vannak a mindennapjainkban, és ha nem figyelünk oda rájuk, akkor alattomosan kicsinálnak minket. Nem látványosan, mint az Ebola vagy a COVID-19, de biztosan.

Ebben a könyvemben fontos, korunk társadalmát érintő, aggályos jelenségeknek megyek utána. Mert ha ismerjük őket, és megértjük a dinamikáikat, hogy milyen módon károsítanak minket, akkor talán tehetünk valamit ellenük.

Részlet a könyvből:

"Az, hogy egy akadályra gondként vagy lehetőségként tekintünk, az nem valami motivációs előadó által propagált választási lehetőség, hanem maga a valóság. A pszichológiában is elkülönítik a stresszre adott lehetséges válaszreakciók közül a kihívás és a fenyegetettség érzését. Kihívás esetén tekint az egyén lehetőségként a dologra: ilyen annak a harcosnak a szemléletmódja, aki ha tudja is, hogy nehéz lesz a küzdelem, de biztos a győzelmében. Megnő az adrenalinszintje, a vérnyomása, csökken a reakcióideje. Felfokozott állapotba kerül a szimpatikus idegrendszer, megnő az izmokba pumpált vér mennyisége. Ez egy kellemes izgalom, ami felkészíti a szervezetet arra, hogy a lehető legjobb fizikai és mentális teljesítményt nyújtsa.
Ezzel szemben a fenyegetettség érzésénél szintén jelentkezik a szimpatikus aktiváció, a vérnyomás-emelkedés és a vérbőség, de kisebb mértékben. Ez a gyengébb harcos félelme, aki megijed, és felkészül a vereségre. A kihívás érzéséhez képest sokkal kevésbé jelentősek a fiziológiai változások, a szervezet kármentő üzemmódba kapcsol, és a stresszhormon, a kortizol szintjén át felkészíti azt a legrosszabbra."